Keletkezéstörténet
Az adatok...
Árpád Gimnázium
Katonavárosi amfiteátrum
- 1934: Hóman Bálint miniszter: „Az állami beruházások során a kultusztárca szükséges építkezései közül elsőnek az Árpád Reálgimnázium új épülete állíttassék fel!”
- 1936-1937: „A székesfőváros a (…) telektömbből mintegy 1900 négyszögölnyi területet átenged az épület céljaira, a többit pedig parkká alakítja át az iskola épülete előtt, s ott egy fasorokkal szegélyezett bejáratot létesít (…) a Pacsirtamező út felé (…), ahol egy nagyobb szabású római amfiteátrum maradványait ássák ki, úgy, hogy új épületünk minden oldalról szabadon, igen szép és egészséges környezetben fog állani.” (Részlet az 1936/1937-es tanév iskolai értesítőjéből)
- 1937: a júniusban kiírt pályázatot Hidasi Lajos és Papp Imre építészek terve nyerte meg.
- 1938: megkezdődött az építkezés.
- 1940: tavasszal átadták a kész épületet, a gimnázium áprilisban 3 nap alatt átköltözött a Nagyszombat utca 19-be.
Katonavárosi amfiteátrum
- 1932: megkezdődtek az első próbafeltárások azt követően, hogy a Viador utcából előkerült az amfiteátrum építési felirata.
- 1938: lebontották a „Király-dombon” álló házakat (ez volt a neve az amfiteátrum földdel betemetett romjai fölötti területnek), helyükön régészeti ásatás indult Nagy Tibor és Szilágyi János régészek vezetésével.
- 1941: elkészült a helyreállítás.
- 1942: Gerő László építész tervei szerint konzerválták a romokat, és a nyugati szakaszon a körgyűrű és lelátó egy részét rekonstruálták.
...és ami mögöttük van
Az 1944-es légifelvételen így fest az Árpád Gimnázium és az amfiteátrum. Ekkor már mindkét építmény és a környék is rendezett képet mutat.
De mi volt itt évekkel korábban?
Az 1937-es helyszínrajz bal oldalán egy nagy üres telek látható, mellette a Királydomb/Királyhegy ovális alakban elhelyezkedő keskeny telkei. (Érdekes megfigyelni, hogy a telkek körcikkes elhelyezkedése az amfiteátrum alakját követi.)
Ezen az 1930-ban készült fotón az Árpád akkor még üres telke látható. A bal oldalon az 1927-ben épült városi házak Bécsi úton álló egyik tömbje, a szemben látható (a mai Zápor és Bécsi út közötti háromszögben elhelyezkedő) kis fölszintes házakat nemsokára le fogják bontani.
A fenti nemrég előbukkant fotó is ugyanezen a telken készült, kicsit más szögből, a háttérben a Viador utca ma is meglévő házai állnak. Az Árpád diáksága, tanárai az iskolazászlóval valamilyen ünnepi alkalomra sorakoztak fel. A háttal álló tanár talán éppen arról beszél: itt ezen a helyen fog felépülni régóta vágyott új otthonuk, ami egy igazi, korszerű iskola lesz. Nemsokára ide fogunk átköltözni a Zsigmond utcából...
Itt egy másik irányból (a Szőlő utca felől) már azt láthatjuk, hogy javában épül az a bizonyos új iskola, a falak állnak, a tornatermek fölött kész a tető. Jobbra a háttérben pedig kivehető a kis fölszintes házak helyén időközben felépült többemeletes lakóház a Zápor utca és a Bécsi út „csücskében” (1939).
Ezzel egyidőben az amfiteátrum helyén is nagy már a mozgolódás.
De ne szaladjunk előre!
Erdélyi Mór 1920 körüli felvétele a Nagyszombat utcát ábrázolja, a bal oldalon és középen álló (királydombi) házak alatt még „szunnyadnak” az amfiteátrum maradványai. (A háttérben a ma is álló lakóház a Pacsirtamező és Nagyszombat utca sarkán, mögötte a gyárépület.)
Ez pedig egy 1937-es kép az ellenkező irányból, a jobb oldalon körívben sorakoznak az ekkor már lebontásra ítélt királydombi nyomorúságos házak, hogy alóluk előkerüljön a régmúlt: egy ókori amfiteátrum.
Már bújnak is elő a viskók alatti régi falmaradványok…
A most következő felvételeken jól látszik, mennyire egyszerre kelt életre a két építmény.
1939. Az Árpád impozáns épülete büszkén áll, ott már a belső munkálatok zajlanak, miközben az amfiteátrum feltárása gőzerővel folyik…
„A háború ellenére is tempósan haladtak a föltárási, állagmegőrzési munkákkal.
(Óh, azok a jó, hozzáértő kubikosok és azok a szelíd, okos, szóból is értő lovak. Én még láttam őket dolgozni, békésen a háborúban is. A mai óriási munkagépek háborúznak a békében is.)”
(Herczeg János – iskolánk tanulója volt 1948-1952)
(Óh, azok a jó, hozzáértő kubikosok és azok a szelíd, okos, szóból is értő lovak. Én még láttam őket dolgozni, békésen a háborúban is. A mai óriási munkagépek háborúznak a békében is.)”
(Herczeg János – iskolánk tanulója volt 1948-1952)
1940: az Árpád Gimnázium beköltözhető, a katonavárosi amfiteátrum feltárása a befejezéshez közeledik, kell még egy röpke év a helyreállításhoz, hogy a környék lakói, köztük az Árpád diákjai is birtokba vehessék.
„Az óbudai Királyhegyen folytatott ásatások során napvilágra került Európa egyik legnagyobb amfiteátruma. A 12 000 néző befogadóképességű és 120 méter átmérőjű római színházat Krisztus után 154 és 160 között Antoni[n]us Pius építette.” Így mutatta be egy 1941. februári Filmhíradó az óbudai amfiteátrumot.
Az 1941-1942-es felvételen az Árpád udvarán felsorakozó diákok alig várják, hogy az ünnepség után átugorhassanak kicsit lazítani második otthonukba, az amfiteátrumba, pontosabban az Amfiba, mert kezdettől így nevezik, ilyen családiasan.